Egy család rövid története

A COVID-19-világjárvány közepette Lisszabon legnagyobb sportközpontját 2020-ban hajléktalanok sürgősségi menedékhelyévé alakítják át. Teresa, a projekt igazgatójának irányításával egy spontán, önszerveződő közösség jön létre, amely feléleszti a gondoskodás és a kölcsönös támogatás kultúráját. Egy az összeomlás szélére sodródó társadalomban, a környékbeliek megvetése mellett, a lakók megtalálják a saját hangjukat és a közösségbe tartozás élményét.

Van valahol a világ kellős közepén egy csendes kis völgy. A völgyben egy tó, a tó partján egy picike falu. A települést Hoppifalvának hívják, ugyanis itt élnek és dolgoznak a hoppik. Sürögnek-forognak, faragnak-festenek, táncolnak, viccelnek, lakomáznak, ünnepelnek. A hoppiknak az a dolga, hogy a hétköznapok mellett ünnepek is legyenek a világon.

Egy testvérpár, Bianka és Milán Budapesten élnek, de hosszú évek után hazamennek vidékre karácsonyozni, hogy újra találkozzanak a gyerekkori barátaikkal, az első szerelmeikkel. Buliznak. Nagyon sokat isznak. Semmi sem olyan, mint régen. Pedig de jó lenne, nem? A testvérpár szemén keresztül magyar vidéki sorsokkal találkozunk.